2011.05.04.  (szerda)

Eldőlt a krumpli sorsa: nem fogjuk elvetni, pásztortarhonya lett belőle.                    Nem hoztam füldugót, pedig nagyon kellett volna.

Az éjszaka borzalmasan telt. István, a magyar társunk kegyetlenül horkolt és már nyolc órakor fújta rendesen. Félelmetes volt hallani, azt mondtam, ez már bűncselekmény a zarándokok ellen. Kint is hatalmas ordibálás volt, nem tudom, mi lehetett. Fél kilenctől kilencig a harangok is zúgtak, ami egyébként biztosan csodálatos lehet, de én annyira fáradt voltam, hogy csak egy vágyam volt: aludni.  Fél 11-kor volt lámpaoltás, akkor már mindenki elcsendesedett, de a horkolástól még mindig nem tudtam elaludni. Odamentem Istvánhoz, megráztam és szóltam neki, forduljon oldalra, de hiába, az sem segített. 11 óra után aztán vattát raktam a fülembe, vettem be fájdalomcsillapítót, mert a lábaim is nagyon fájtak és végre elaludtam. Reggel 6 után Judit ébresztett.

Reggel ügyesen összekészülődtünk, minden ágynak volt külön lámpája, nem zavartuk a többieket. Negyed nyolckor együtt indultunk a két magyarral, Ernővel és Istvánnal.  Ők már az első sarkon leragadtak, betértek egy bárba reggelizni, így Jutkával ketten ballagtunk. Sokáig tartott mire kiértünk a városból, de legalább jól volt jelezve az út.

10 km után volt az első falu, Tardajos. Itt álltunk meg kávézni és reggelizni.  Vettem egy kis édességet is, tulajdonképpen 30 dkg finomságot, arra gondoltam, ha jól beosztom, pár napig elég lesz. Itt ért utol minket Ernő a doki és a horkolós István is. Kis pihenő után indultunk is, mert a tervezett táv nagyon hosszú volt, 32  km. Jutkát már nem hagytam el, együtt mentünk végig.

Hosszú még az út

20 km-nél ( Hornillos del Camino) tartottunk egy nagyobb pihenőt, ebédszünet a táv 2/3-ánál. Megettem a tegnapi kebab maradékot, nagyon jól esett.

Ebéd után friss víz a falu kútjából

 Ernő és István valahol előttünk jártak, megbeszéltük hol fogunk aludni és hogy ott találkozunk. Közben Péter is elhúzott , mi meg ballagtunk a saját tempónkban. Még 11 km volt hátra. Nagyon szép idő volt, kicsit meleg, de néha felhős. Az út nagyon hosszú volt,  de bírható. (Érdekes, délután sokkal hosszabbnak tűnt a 11 km, mint délelőtt!!!) A 32  km viszont nagyon sok!!!

Negyed ötre értünk Hontanasba. Fantasztikus hangulatú, kicsit lepukkant falu, tele zarándokkal az egyetlen középkori utcája. Az emberek kint ültek a szállások és a bárok előtt. Az utcán száradtak a ruhák. Az önkormányzati szállást választottuk, a három magyar fiú már ott volt. Egy külön épületben kaptunk szállást,  a könyv szerint ez egy kiegészítő szállás volt. Kicsit piszkos, de nem rossz. Volt hely bőven, válogathattunk az ágyak között. A horkolós István elhúzódott a terem legtávolabbi sarkába, mi a másik felén választottunk magunknak ágyat.  Ernő vacsorát főzött, végre megfőzte a több napja cipelt 3 db krumplit, de vett hozzá még, hogy ötünknek elegendő legyen. Nagyon finom lett, paprikás krumpli tarhonyával, kolbásszal. Jól beettünk belőle.  Nem volt piros paprikánk, de a kolbásztól egész szép színe lett. Merőkanalat sem találtunk a konyhában, így egy bögrével mertünk. Jutkával vállaltuk a mosogatást.

Korán ágyba bújtunk, de még sokáig beszélgettünk.

Mindig öröm volt meglátni egy falut

A szállás kívül és belül