2011.05.12.
Minden magyar elfogyott mellőlünk. Ernő hazament, István és Gabi előrevágtáztak, őket szorítja az idő, Péter meg valahol mögöttünk lehet kicsivel. De az is lehet, hogy előbbre került ő is.
Reggel arra ébredtem, hogy nagyon fázom. Még mindenki aludt a szobában. Kibotorkáltam a mosdóba, ahol egy férfi már borotválkozott. Tőle kérdeztem meg, hány óra van. Háromnegyed hat volt, még teljesen sötét. Még visszabújtam az ágyba, magamra húztam egy plédet és megpróbáltam átmelegedni. Már nem aludtam el, háromnegyed hétkor szóltam Jutkának, ébredjünk. Nem kellett sietni, mert nem terveztünk hosszú távot a mai napra.
Kb. ¾ 8-kor indultunk el. ¾ óra múlva volt az első falu, majd újabb ¾ óra múlva egy másik. Majd jött egy 7,5 km-es le-fel szakasz és itt ért egy nagy meglepetés.
Ivóvizet csak tiszta forrásból
Falusi utcakép
Fel-le, fel-le....
Kint a pusztán, a semmiben volt egy romos épület, előtte egy pult, mindenféle finomsággal megrakva. Egy hosszú hajú, mezítlábas fiatal srác köszöntött minket és dinnyével kínált. Adományért mindent lehetett enni-inni. Volt az asztalon: kávé, víz, tej, rengeteg rostos üdítő, lekvárok, müzli, gyümölcs ( meggy, banán, narancs, kivi, alma) , süti, keksz, kétszersült…..Először óvatosan kérdeztük, mi mennyibe kerül, de amikor megtudtuk adomány, bátran nekifogtunk és végigkóstolgattuk a kínálatot. A végén kérdeztem, hol moshatom el a poharat, erre a srác nevetve megölelt, magára mutatott és azt mondta, ez a „David szerviz” feladata. Csak mellesleg jegyzem meg, nálunk ilyet biztosan nem lehetne megcsinálni, az ANTSZ nem tudom, mit szólna hozzá.
A "David service"
Jókedvűen indultunk tovább. Rövidesen volt egy falu, ott is pihentünk egy kicsit, majd nem sokkal 12 óra után beértünk Astorgába.
A háttérben Astorga
Egy kofferes és egy hátizsákos vándor Astorgában
Gyönyörű kisváros, nem tudtunk betelni a látvánnyal. Sajnos a csodálatos Katedrálist csak kívülről tudtuk megnézni, délben zárva volt.
A Katedrális
A Gaudi tervei szerint épült Püspöki palota
Vettünk sütit, nézegettük a kirakatokat, majd indultunk tovább, még 5 km-t kellett megtenni a tervezett szállásig. A város szélén bementünk egy kisebb élelmiszer boltba, valami melegíthető konzervet akartunk venni vacsorára. Nagyban tanakodtunk, mit is vegyünk, amikor látva tanácstalanságunkat, az eladó odajött hozzánk és ajánlotta a kész csomagolt salátákat. Hagytuk magunkat rábeszélni, tonhalas tésztasalátát választottunk, amit hidegen lehet enni, nem kell melegíteni. Csak 1,40 euro volt.
Közben nagyon meleg lett, így ballagtunk a szálláshely felé. Ebben kis faluban volt 2 privát szállás is, mi az önkormányzatit választottuk. Olyan, mint egy régi iskola épület. A szanki tanyasi kis iskola jutott róla eszembe. Még senki nem volt ott, pedig már 3 óra volt. A hospitalar egy szimpatikus spanyol férfi volt. A szobában 15 ágy volt, néhány emeletes. Szabadon választhattunk, letelepedtünk a szoba egyik sarkában levő két ágyra. Külön volt férfi és női mosdó, már ez luxusnak számított. Fürdés, pakolás, mosás….Mindent, ami vizes volt kiteregettük. Körülöttünk zörgött az ég, de egyelőre még nem esett. Kicsit később jött még három idősebb férfi, nem is lettünk többen. Ők a szoba másik sarkába telepedtek le.
A szanki tanyasi iskolára emlékeztető szállás
Mivel a szálláson nem volt konyha, rájöttünk, milyen jó, hogy a hideg salátát vettük, a konzervet nem tudtuk volna megmelegíteni. Kiültünk a ház elé és jól bevacsoráztunk. Egy kis keksszel és sós mogyoróval kiegészítve elég is volt a tésztasaláta.
Szobatársaink elmentek vacsorázni a közeli vendéglőbe, mi pedig egy kicsit kint üldögéltünk a ház előtt. A vastag termo pulcsiban is majdnem fáztam. Nem tudom, igaziból milyen idő lehetett, mert a férfiak egy szál rövid ujjú pólóban járkáltak.
Mivel nem igazán tudtunk mit csinálni és az eső is elkezdett cseperegni, beszedtük a ruháinkat, az üres ágyakhoz kihúztunk zsinórokat, oda teregettünk, majd lefeküdtünk aludni.
