2011.05.14.

A mai nap fantasztikus volt. Ismét hegyekben járunk, 1500 m magasról ereszkedtünk 1150 m-t. Hihetetlen még mindig az egész. Ma voltunk a Vaskeresztnél. Leraktuk a nemzetiszínű szalaggal átkötött követ, elmondtuk az imát és én a Himnuszt is elénekeltem. Hát nyeldestem rendesen a könnyeimet.

A szuper szálláson borzasztó volt az éjszaka, lehetetlen volt az alvás. Pedig szép volt a környezet, jó volt az ágy, de Jutka fölött egy dagadt spanyol pasi aludt, aki úgy horkolt, mintha fizették volna érte. Nem csak horkolt, de kiabált is álmában. Úgy dobálta magát, majd leszakadt az ágy. Fölöttem egy szőke, bagós nő aludt, ő is fújta rendesen. Nagyon fáradtan ébredtem. Hat órakor már az egész szoba fent volt, hiszen a horkolósoktól más sem tudott rendesen aludni. Mindenki igyekezett elhúzni, csak a horkolós aludt fél hétig. Szerintem, tudta ő, hogy horkol, gondolta, jobb elkerülni a többieket!

Kint esett az eső, a ködtől látni sem lehetett. Lassan készülődtünk, nem nagy kedvvel indultunk az esős, ködös hegyi terepnek. Kivételesen indulás előtt jól bereggeliztem, megettem a tegnapi tojásos kenyér maradékot és főztem egy teát is. Még egy kávét is ittam, féltem, hogy bírom a napot a nem alvás miatt. Majdnem utolsónak, fél nyolckor indultunk. Érdemes volt várni, mert az eső már nem esett, de továbbra is hideg párás volt a levegő és sűrű volt a köd.

Sűrű ködben indultunk

Jó félórás kaptatás után elértünk a Vaskereszthez „Ferro de Cruz”.  Ez is egy nevezetes állomása a Caminonak. A Jakab út mentén a legszerényebb, de talán a legmegkapóbb hely. Egy nagy kőhalmon a magasba mered egy hosszú, vékony nyárfaoszlop, amelyen a vaskereszt található. Évszázadok óta a zarándokok egy követ helyeznek el itt a keresztnél. A követ mindenkinek otthonról kell magával hoznia, nem szabad a közelben felvenni.

A Vaskereszt

A "Kövünk " a Vaskeresztnél

Mi is hoztuk otthonról a követ, ráírtuk a nevünket, a dátumot és azt, hogy Székesfehérvár. Átkötöttük egy nemzeti színű szalaggal és egy már ott lévő magyar zászló mellé tettük. Elmondtuk az imát: „ Uram, az igyekezetem szimbóluma a zarándokúton legyen ez a kő, amelyet a Megváltó keresztjének lábához teszek, amely cselekedetem egyszer majd, amikor az életem tetteit elbírálod, a mérlegnek azt a serpenyőjét fogja mélyebbre süllyeszteni, amelyben a jótettek lesznek. Legyen így!”

A leírások szerint ez a rituálé jelenti a zarándokok lelki terheinek elhagyását. Az ima után én még a himnuszt is elénekeltem, kicsit rekedten és a könnyeimet nyeldesve. Kimondhatatlan érzés volt! A nagy ködben még csináltunk 1-2 képet, majd indultunk tovább.

Nagyon vártuk a következő települést, az 1458 m magasan levő Manjarint, ahol az útikönyv szerint 1 ház és 1 lakos van csak a valamikor szebb időket megélt faluban. Az egyetlen átlagos lakott házban zarándokszálló is működik, de nincs vízvezeték, a WC pottyantós…. Tulajdonképpen mint egy cigányputri, úgy nézett ki, de hangulata az valóban volt. Az udvaron terített asztal volt, kávé, tea, süti, keksz és mindez adományért. Mindenféle csecsebecséket venni is lehetett.

Manjarin

Egy darabig még felfelé kapaszkodtunk 1531 m-ig, majd megkezdődött az erős ereszkedés. Órákon át csak lefelé haladtunk. A meredek, köves úton botok nélkül szinte lehetetlen lett volna talpon maradni. Sokszor vízátfolyásokra rakott köveken lépkedtünk. A térdem eddig nagyon jól bírta, de ez a hosszú lefelé út már eléggé megterhelő volt, elkezdett fájni.

Órákon keresztül csak lefelé

Mindenütt kövek

A következő falu több mint 3 óra után volt. Addig alig láttunk valamit a ködtől. Ahogy haladtunk lefelé, egyre ritkult a köd, már a tájban is gyönyörködhettünk. Csodálatos hegyek vettek körül bennünket, alig tudtunk betelni a látvánnyal.

A napi végállomásunk előtti utolsó településen Molinasecaban a híd előtt pihentünk egy jót, megszellőztettük a lábainkat is, majd indultunk tovább. Akkorra már nagyon meleg lett, így nagyon fáradtan 16 óra körül érkeztünk meg a szállásra.

Nagyon csalódottak voltunk, az alagsorban kaptunk helyet, egy hatalmas ronda helységben, ahol 50 ágy volt. Még lepedő sem volt a matracokon, ez volt az egyetlen ilyen hely. Úgy láttuk az emeleten szép szobáik is vannak, csak már minden tele volt. Elég mérgesek is voltunk, Jutka káromkodott ezerrel, én csak sírdogáltam egy kicsit.

Fürdés után elmentünk vásárolni egy Supermercadoba. Megint több napra való cuccot vettünk, majd cipelhetjük!  Jutka már csak morgolódott, mert éhes volt és fáradt. Vettem egy csicseriborsó főzelék konzervet, nem volt egész 1 euro. A konyhában megmelegítettem, nagyon finom volt és  teljesen jól laktam vele.

Elhatároztam, nem hagyom, hogy a csúnya szállás elrontsa a kedvemet. Vacsi után kiültünk egy kicsit az udvarra, még szépen sütött a nap. Jutka korán lefeküdt, én még beültem egy kicsit az udvar végén lévő kis kápolnába. Majd beszedtem a kiteregetett ruhákat és én is lefeküdtem.

A szállás melletti kis kápolna