HTML

Erika és Judit a Caminon

Életem talán legnagyobb kalandjára készülök, 2011. április 20-án elindulok a Szent Jakab zarándokútra.

Friss topikok

Linkblog

28. nap: Barbadelo - Hospital de Cruz 30,2 km

2011.05.25. 21:55 armaiera

2011. 05. 19.

Ma 100 km-en belül kerültünk. Három nap múlva Santiago de Compostellaban leszünk. Hihetetlen!!!!

Az éjszaka nagyon jól aludtam a fehér ágyneműs normál méretű ágyban. Igazán kipihentnek éreztem magam. Jutka ébresztett, majdnem fél hét volt. Hálótársaink még aludtak.  Gyorsan összekaptuk magunkat és fél óra múlva már indultunk is. Furcsának találtuk, hogy a vendéglő még nem volt nyitva, így Jutka még egy kávét sem tudott inni. Ennek én sem nagyon örültem, mert az első kávéig Jutka igencsak morgolódós kedvében volt. Nem egész 1 km-re megtaláltuk azt az önkormányzati szállást, amit tegnap kerestünk. Az volt a vicces, hogy a privát szálláson kérdeztük, hol van az önkormányzati, de nem voltak hajlandóak megmondani, azt magyarázta a recepciós, itt ez a szállás van. Nyilván, nekik ez volt az érdekük. Üzenem az útra készülőknek: Barbadaloban át kell menni a falun és jóval a kanyaron túl található az XH alberg, nem feltétlenül kell megállni a privát szállásnál, ahol a 9 eurós emeletes ágyas szoba pedig egy kész tömegnyomornak látszott, megnéztük kívülről. Viszont a miénk egész jó volt, csak egy kicsit drága.

A mai napot egész jól bírtam, biztosan számított, hogy az éjjel kipihentem és kialudtam  magam. Gyönyörű tájakon bandukoltunk, leszámítva a marhalepényeket, amik az utakat borították és az istállókkal járó tehénszagot (bűzt). Sok kis falun mentunk keresztül, ahol csak néhány ház volt, pár lakó és a tehenek. Azt beszélgettük, itt vajon nem fizettek a gazdáknak, hogy vágják le a teheneiket?

Nem válogatták, hova potyogtatnak

Szembeforgalom

Jutka reggeli kávéját beszerezni, a legelső adódó alkalommal betértünk egy kis falusa panzióba. Kívülről nem is nagyon látszott, milyen elegáns belülről. 8-10 nem túl fiatal hölgy ült ott, reggeliztek. Látszott rajtuk, finom emberek. Az egyik hallva a beszédünket,. Megszólalt magyarul. Zsuzsa svájci- francia határon él, tőlünk kicsit idősebb lehetett, kifogástalanul beszélt magyarul. Elmondta, ő is Saint Jean Piet de Portból indult, korábban, mint mi, napi 15 km-t tesz csak meg. Nem akarja magát túlhajtani, lassan megy, élvezni akarja az utat és gyakran alszik panziókban. Itt 25 eurót fizetett. Még egy kicsit beszélgettünk, majd együtt indultunk tovább, de Zsuzsa hamar lemaradt. Még egyszer találkoztunk vele a következő kávézós helyünkön, mi már indultunk, amikor ő odaért.

Több nap után ismét magyar zarándok társaságában

Több nap után ismét ittam kávét, egy hatalmas adag tejeskávét, volt, vagy fél liter.

Izzadtunk rendesen egész nap.

Portomarinban szédítő volt a hídról nézni az elpusztult város maradványait.

Portomarin

 

A délután nagyon fárasztó volt. Több, mint 2 óra hosszáig nem volt egyetlen falu sem. Egy elhagyatott ház kertjében megláttunk egy kő asztalt padokkal, szinte lerogytunk, olyan fáradtak voltunk. Én ettem egy kicsit, Jutka elnyúlva pihent. Kb. fél óra múlva egy bárhoz érkeztünk, ott meg Jutka evett, én csak pihentem.

Egy kis pihenő

Háromnegyed ötre értünk Hospital de Cruzba. Megtaláltuk az önkormányzati alberget. Nagyon jó, csak 5 euró. 30 fekhely (15 emeletes ágy), szép, tiszta, tágas. Mikor megérkeztünk, csak négyen voltak rajtunk kívül. Bőven válogathattunk a fekhelyek között.  7 óráig még 2 nő érkezett, gondoltuk ennyien is maradunk, mert késő este már nem nagyon szokott jönni senki.

Zuhanyoztunk, mostunk, vacsoráztunk. Végre megettem a salátát, amit már 2 napja cipelek. Megint rázott a hideg, mint mindig, ezért bebújtam az ágyba, ott írtam a naplómat és terveztem a másnapi utat.

100 km-en belülre kerültünk. 3 nap múlva Santiagoban leszünk. Még mindig HIHETETLEN!!!

A 100-as kilométerkő

Este későn még páran mégis érkeztek. A mellettem levő ágyra egy olasz fiú telepedett le. Nagyon fáradt volt, alig bírt mozogni. Elmondta, eredetileg 40 km-eket tervezett naponta, de a lábai nem bírták. A sípcsontnál begyulladtak az inak és annyira fájtak, hogy csak napi 20 km-eket tud menni, azt is nehezen. Ja és még egy érdekesség. Ő személyi edző és amikor megtudta, magyarok vagyunk, elmondta Csicsolina személyi edzője is volt.  Világhírű magyarok!!!!

Képek a 28. napról

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://armaiera.blog.hu/api/trackback/id/tr222932855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása