Erika és Judit a Caminon

2011.05.18.

Mire megérkeztünk Barbadeloba már nagyon-nagyon fáradt voltam. Még vacsorázni sem volt erőm, pedig volt bőven elemózsia a hátizsákomban. Honvágyam volt, arra gondoltam, jó lenne otthon lenni. De már csak 4 nap volt hátra a gyaloglásból.

A különös hangulatú szálláson nagyon jól aludtam. Főleg fiatalok és nők voltak velünk a szobában, egész csöndes, nyugodt csapat volt.

Reggel 6 után nem sokkal ébredtünk, a szobában még mindenki aludt. Szokás szerint 7 órakor tudtunk elindulni. Az útikönyv azt írta, túl vagyunk a megpróbáltatásokon, ahhoz képest ez a nap is elég kemény volt. Az utunk rögtön egy emelkedővel kezdődött. Fél óra múlva már megint folyt a víz rólunk. Az idő először nagyon szép volt, majd belementünk egy felhős részbe, a tájból semmit sem láttunk. A felhők fölé kerülve ismét gyönyörű látvány tárult elénk. Lélegzetelállító helyeken bandukoltunk. Fantasztikusak voltak az ún. „pasadoiros”, a patakokon való átkelésre szolgáló kőlapok és a „corredoiros”, a keskeny árokút.  A marhalepényekkel teli kis falvak kevésbé voltak vonzóak, de valósszínű, Galíciához ez is hozzátartozik.

A ködös Galícia

Egy kis esőt is kifogtunk, de nem volt vészes, ismét csak a zsák esővédőjét húztam fel, esőköpenyt nem vettem, úgy is csupa víz voltam az izzadságtól. A két szlovák lány, Olga és Janka előztek le bennünket, elköszöntünk egymástól, mondták, tovább akarnak menni, mint mi terveztük.

Olgával és Jankával

Sarria volt az egyedüli nagyobb település. Itt egy kicsit pihentünk és mentünk is tovább. Innen 4 km-re ígértek egy állami szállást, de azt sajnos nem találtuk meg.  Ez Barbadeloban lett volna, ahol csak egy privát szállást találtunk. Megkérdeztük milyen szobáik vannak és mennyiért. 9 euróért volt emeletes ágyas szobájuk. Gondoltuk, mindenképpen megkeressük az államit, nekünk az is jó lesz, az 5 euró szokott lenni. De már kiértünk a faluból, az albergnek híre- nyoma sem volt. Visszaballagtunk az előző magán szállásra, de akkor meg közölték, csak 15 eurós helyet tudnak adni egy 4 ágyas szobában. Nem volt mit tenni, nem kockáztathattunk tovább. A következő szállást 2 órányira jelölték, kevés hellyel. Nagyon fáradtak voltunk, így kivettük ezt a 15 eurósat. Végül is nem bántuk meg, nagyon szép volt, mint egy panzió. Kényelmes ágyak voltak, nem emeletesek, rendes ágynemű, törülköző volt. Rendbe raktuk magunkat és lefeküdtünk. Először, mióta úton vagyunk, délután elaludtam. Közben megérkeztek a hálótársaink, egy osztrák pár, a Bodensee mellől. Már jó ideje találkozgattunk az úton, ismerősként üdvözöltük egymást. Ők zuhanyoztak, majd levonultak az étterembe, mi meg aludtunk. Nem sokat zavartuk egymást. Közben hatalmas zápor is volt, de utána kellemes idő lett.

Végig az ágyban voltam, nagyon-nagyon fáradtan. Még vacsorázni sem volt erőm, pedig volt bőven elemózsia a hátizsákomban. Honvágyam volt, arra gondoltam, jó lenne otthon lenni. De már csak 4 nap volt hátra a gyaloglásból.

A 15 eurós szállás

Ez is Galícia