2011.05.10.
A bencések által működtetett szállás nem volt túl színpatikus. Ismét összefutottunk magyar zarándoktársainkkal, Gabival és Péterrel.
Éjszaka az egyik hálótársunk nagyon rosszul volt. Hányt, nagyon fájhatott a hasa, mert hangosan jajgatott. A WC-ből pedig hallatszott a hangos öklendezése. Volt egy társa, akivel este együtt érkeztek, ő futkosott hozzá egész éjjel. Emiatt elég rosszul aludtunk. Már fél hét volt, amikor felébredtünk és fél nyolckor el is indultunk. Rövid, nem túl nehéz szakasz várt ránk, úgy terveztük 5 óra alatt megtesszük a 20-21 km-t.
Árnyék zarándokok - zarándok árnyékok
Valami miatt azonban nagyon gyorsan elfáradtam és nagyon nehezemre esett a gyaloglás. Falvak voltak először másfél, majd egy-egy óra múlva. Nagyon meleg volt, fájt a lábam, a cipő nagyon nyomta a kisujjamat. Szóval szenvedtem eléggé. Sajnálkozva gondoltam az első napokra, amikor még nem voltam ennyire fáradt és a nehéz szakaszokat is könnyen bírtam.
Kínlódva értem Leonba
Egy jó kis emelkedő után, fa és árnyék nélküli terepen, kínlódva értünk be Leonba. A város szélén átcseréltem a cipőt szandálra, így legalább a kisujjam nem fájt tovább. Viszont nehezebb lett a zsákom, mert a bakancsot is cipelhettem. 
Kb. 13 órára értünk a bencések által működtetett szállóra. Egy ugri-bugri fontoskodó ember irányított minket az alagsori hálóterembe, ahol a nőket külön szállásolták el. A férfiak a földszinti és az emeleti szobákban voltak. Nem volt színpatikus ez a szállás, rengetegen voltunk egy helységben, de legalább alsó ágyakat kaptunk, egymás mellett, mint egy franciaágyban. Fölöttünk volt Gabi, az ír-magyar lány, megint összefutottunk.
Fürdés után bementünk a városba, mert éhesek voltunk. Megint találtunk egy kebabost, rögtön rácsaptunk és ettünk egy-egy kebab tálat. Finom volt, felét megint becsomagoltattuk. Jó lesz holnapra! Kint ültünk az utcán egy asztalnál, amikor megláttuk, Péter ballagott felénk. Ő is a bencések szállóján volt, csak a férfi részlegen, így ott nem láthattuk egymást. Együtt mentünk tovább egy kis városnézésre. Elmentünk a Katedrálishoz, de még nem volt nyitva, ezért hazamentünk, pihentünk egyet és 6 óra után visszamentünk. Akkor már be lehetett menni a templomba is. Megcsodáltuk a monumentális gyönyörű épületet. Különösen szépek voltak a festett üveg ablakok, amelyek 12 méter magasak és 125 darab van belőlük.
Hazafelé néhány boltba is benéztünk, vettünk ennivalót és visszamentünk a szállásra. Vacsoráztunk, megterveztük a másnapi útvonalat és mentünk is aludni. Fél tízkor volt közös ima és zarándokáldás, de nem bírtuk kivárni, elaludtunk. Miért is? Mert nagyon fáradtak voltunk!
Séta Leonban
A Katedrális kívül
és belül
