Az információk döntő többségét az internetről szereztem be. Több naplót végigolvastam és rendszeresen látogattam a közösségi oldalakat is. Néha én is írtam be kérdést, kérést, amelyekre hasznos tanácsokat és válaszokat kaptam. Ezeknek az információknak segítségével választottam ki az útvonalat, kezdtem el beszerezni a felszerelést és innen kaptam meg azt a bátorítást is, hogy merjek nekivágni az Útnak. Nem nagyon akartam személyesen találkozni olyan valakivel, aki már megjárta a Caminot. Aztán a sors ezt is másként rendezte.
A Velencei tó körüli túránk utolsó pár kilométerén vonszoltuk magunkat. Már nagyon-nagyon fáradtak voltunk. Felvetődött bennünk, hogy hazaszólunk telefonon, jöjjenek értünk, így is megvan több, mint 30 kilométerünk. Aztán mégsem szóltunk, ballagtunk tovább. Kétszer mondtunk nemet az autóbusz csábításának, épp akkor ért a megállóhoz, amikor ott ballagtunk. Csak fel kellett volna szállni és 300 méterre az otthonunktól leszállni. Ezt sem tettük meg. Utólag visszagondolva, ennek így kellett lenni.
Ballagtunk tovább, gyermek és mozgalmi dalokat kezdtünk énekelgetni, közben már kezdett sötétedni, amikor egy biciklis fékezett le mellettünk és egy ásványvizes palackot nyújtott felénk.
A megfáradt vándoroknak -mondta a fiatalember. Honnan hová?- kérdezte.
Oda megyünk ahonnan reggel indultunk- válaszoltam, kissé óvatosan - csak közben megkerültük a Tavat.
Az szép -mondta ő. Én is nagy túrás vagyok, tavaly végigjártam a Caminot.
A döbbenettől és persze a fáradságtól is, alig tudtunk megszólalni. Ilyen nincs, mondogattuk. Pedig van!!!! Megbeszéltük, találkozunk egyszer és majd mesél.
Két hét múlva találkoztunk Zsolttal, a negyvenes éveiben járó fiatalemberrel, akit öröm volt hallgatni, ahogy mesélt az útról. Ő a portugál utat is megtette, közel 2000 km-t gyalogolt, sokszor a szabadban aludt. Köszönet neki, hogy időt szakított ránk.
Brigi, velünk hasonló korú hölgy, nagy természetjáró, két éve egyedül járta végig a Caminot. Egy ismerősünk tanácsára vettük fel vele a kapcsolatot. Olyan kedvesen és szeretettel fogadtak otthonukban, mintha régi barátok lennénk, pedig csak egy e-mail váltás és egy telefonhívás előzte meg találkozásunkat. Örülök, hogy rátaláltunk Brigire. Nagyon sok hasznos és megszívlelendő tanácsot kaptunk tőle.
17 nappal vagyunk az indulás előtt.
