Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik nélkül nem indulhatnék el az Útra:
Gyermekeimnek, Péternek és Szilviának, hogy bíztatnak és bátorítanak.
Férjemnek, Ferinek, hogy bármit is gondol, vagy érez, nem ellenezte az utat és beletörődött, elfogadta, hogy 50 éves korom után lettem hóbortos.
Húgomnak, Marikának, aki idős édesapámat segíti és mindig ott van mellette, ha kell, nem úgy, mint én.
Igazgatónőmnek, aki abban segített, hogy ebben az időpontban tudjak indulni.
Kollégáimnak, akik vállalták, hogy helyettesítenek.
Barátaimnak, akik bátorítanak.
Briginek és Zsoltnak, akik személyesen osztották meg velünk tapasztalataikat.
Az internetes fórumozóknak, akik sokat segítettek a felkészülésben.
A Jóistennek pedig azért mondok köszönetet, hogy Juditot mellém vezette, megadta nekem az elhatározás gondolatát és a bátorság érzését.
