Nem érzem magam nagyon edzettnek, de tunyának sem. Évek óta járok tornára, általában hetente kétszer. Időnként biciklizek, otthon és a munkahelyen is sokat lépcsőzök. Tavasztól őszig pedig viszonylag sokat dolgozom a kertben.
Azt olvastam, van aki minden edzettség nélkül vág neki az útnak, én úgy gondoltam, érdemes próbát tenni. Január 9-én gyalogoltam először egy nagyot Judittal, kb 15 km-t. A kutyusomat Morzsikát is vittem magammal. Ő nagyon jól bírta. Nekem viszont elkezdett fájni a bal lábam középső ujja, belül a csont. Ez a túra már a Camino-jelölt cipőben történt. Nagyon nekikeseredtem. Nem lesz jó a cipő. Még bírtam volna gyalogolni, de a cipő, nem jó.
Egy hét múlva volt a következő hosszabb gyaloglásom. Reggel nagyon korán felébredtem és fél hatkor, ismét Morzsával együtt már nyomtam is a kilométereket. 2 óra alatt 10 km-t tettem meg. Az út nagy részén még sötét volt, de nagyon élveztem. A lábam kicsit fájt, de nem annyira, mint az előző alkalommal.
Másnap ismét 15 km. Igaz sík terepen és kicsi hátizsákkal. Egyáltalán nem borzasztó, ki lehetett bírni. De a cipő még mindig nagy gond volt, nem nyomott, de fájt benne a lábam, talán rossz az egész felépítése. Ezután mentem el a túraboltba és mint korábban már írtam, vettem egy másik pár cipőt.
Elkezdtem bejáratni az új cipőmet. Hétvégenként 10-15 kilométereket gyalogoltunk. Február közepén beiktattunk egy 20 km-es túrát, márciusban pedig megcsináltunk egy 37 km-es kört a Velencei tó körül. Hát ez nem volt akármi, de megcsináltuk.
Mivel az indulásig rengeteg a teendőm, itthon és a munkahelyen is, hosszabb és gyakoribb gyaloglásra már nem lesz lehetőségem. Úgy tervezem még néhány 10 km-est megcsinálok, a többi pedig már élesben lesz.
Már nagyon készülök, minden gondolatom a Camino körül jár. Judittal minden nap beszélgetünk, bátorítjuk egymást és megbeszéljük a készülődéssel kapcsolatos dolgokat.
Itt még csak a Velencei tó körül
Pihenő kb. 30 kilométernél
