2011.04.28. (csütörtök)
Valamilyen megoldást kellett találnom arra, hogy a nadrágom le ne essen rólam. Egyre bővebb lett és nadrágszíjat nem sikerült szereznem.
Korán felébredtem, hajnalban már nagyon sokat forgolódtam. Mielőtt a többiek felébredtek volna, kivonultam a mosdóba és minden dolgomat elvégeztem. Ez egy fontos dolog volt, de szerencsére nem volt ilyen jellegű gondom egész végig. Pedig gyógyszerrel jól felszerelkeztem, minden esetre felkészülve. Jutkát fél hétkor ébresztettem. Ismét a lépcsőházban pakoltunk, mert a szobában még alig ébredeztek és így nem kapcsoltunk lámpát. Kint pedig még sötét volt. Már sokkal jobban ment a pakolás , negyed nyolckor már indultunk is. Az útikönyv figyelmeztetett, vigyünk magunkkal bőven vizet, mert 11 km-re lesz az első település. Ez kb 3 óra gyaloglás. Reggel még elég hűvös volt, de napközben nagyon szép idő lett. Meleg volt, de enyhe szellő fújdogált. A könyvnek igaza volt, 11 km után volt az 1. város, Viana. Hihetetlen csodás középkori város. Itt kávéztunk egyet, megettem a maradék elemózsiámat, most fogyott el a pár napja vett szalámi utolja. Jól beosztottam. Nyitva volt a templom, bementünk és megnéztük. Valami gyönyörűséges volt. Halk zene szólt, megilletődve hallgattuk. Valami megváltozik az emberben ilyen helyen, ebben a környezetben. Pár percet üldögéltünk a templomban, érdekes módon nem egymás mellé ültünk Jutkával. Ez a későbbiekben is mindig így volt. Nem beszéltük meg, de valahogy mindketten úgy éreztük, most és itt egyedül kell maradni mindenkinek a gondolataival.
A templomi elmélkedés után leápoltuk a lábunkat, friss vizet vettünk magunkhoz és mentünk tovább.
Viana- séta a középkorban
Nem túl nehéz terepen, természetesen állandóan le-fel, kora délután értünk Logronoba. Ez egy nagy város, 148 000 lakosa van. A szállást gyorsan és könnyen megtaláltuk. 12 emeletes ágy volt egy szobában, de tiszta, rendes alberg volt. Sajnos mindketten felső ágyra kerültünk, az alsók már foglaltak voltak. Jutka alatt volt Carla, a lipcsei nő, akivel egy darabon együtt mentünk, de aztán ő elhúzott előre. Itt kaptunk az ágyakra először egyszer használatos matrac és párna borítót.
Zuhanyozás után besétáltunk a városba. Három hatalmas templomot találtunk. Az egyikben valószínűleg gyászmise volt, abba hallgattunk bele. A templomok egyébként lélegzetelállítóan monumentálisak.
Valami ennivaló után kellett néznünk. Bennem megint feltámadt a spórolós, nem akartam 9-10 eurot adni egy zarándokvacsoráért. Találtunk egy pakisztáni kebabost, Jutka rábeszélt, együnk ott. Ez egy jó választás volt, mert ital nélkül 4 euroért ettünk egy-egy kebab-tálat. Csirkehús, hasábburgonya, jó sok saláta és pita. Hatalmas adag volt, felét elcsomagoltattuk. Több ismerős zarándok is itt evett, más is jónak találta a kínálatot.
Visszaballagtunk a szállásra. Közben Péter, a magyar fiú is ideért. Örömmel köszöntöttük egymást. A mi szobánkban, Jutka szomszédságában kapott ágyat, ő is az emeleten.
A mai nap elég laza volt, bár Jutka és Péter is panaszkodtak, hogy nagyon fáradtak. Én egész jól bírtam, a lábaim is rendben voltak, de hát még rengeteg van hátra.
Este egy kicsit beszűkítettem a nadrágom derékrészét, de még így is nagyon bő. Örömmel állapítottam meg, ez nem csak az anyag bővüléséből adódik, valószínű egy kicsit fogyhattam. Azon gondolkodtam, mivel tudnék egy övet helyettesíteni. Jutkának volt egy pár tartalék cipőfűzője, azt nekem adta. Két oldalt belefűztem az övtartóba és most már így méretre össze tudtam húzni. Holnaptól nem kell állandóan igazgatni a nadrágomat, hogy le ne csússzon.
Holnapra nehéz napot terveztünk, az eddigi legtöbb kilométert.
