Erika és Judit a Caminon

2011.05.16.

Nagyon nehéz és fárasztó terep után óriási élmény volt megérkezni a 916 m magasan levő 31 lakosú La Fababa. A templom mellett volt a zarándokszálló, amit egy német egyesület tart fenn. Este ökumenikus nemzetközi istentisztelet volt, ahol egy ferences pap tartotta a ceremóniát.  Nagyon megható volt, megmosták a zarándokok lábát, egy nagy égő gyertyát adtak körbe, és mindenkinek egy kívánságot kellett elmondani. Majd mindenki a saját nyelvén elmondta a Miatyánkot, végül megáldott minket a pap. Még a férfiak is törölgették a könnyeiket rendesen. Nagyon megható és felemelő érzés volt.

Végre kialudtam magam az éjszaka. Nem volt nagy horkolás, pedig 16-an voltunk a nagy tágas tetőtéri helységben. Egész éjjel nyitva volt az ablak, a közeli patak zubogása behallatszott, de nem volt zavaró, inkább kellemes. Hajnal felé már kicsit fáztam, magamra húztam egy plédet és aludtam 6 óráig. Akkor szóltam Jutkának is, ébredjünk. Még minden nagyon nyugis volt. A mosdóban sem volt tülekedés, még a nethez is volt időm leülni. Mivel itt ingyen internet volt, több levelet is írtam az előző este, reméltem, kaptam válaszokat. Úgy is volt. Az otthoni dolgokról is hosszabb híreket kaptam, nagyon örültem.

Fél hétkor levonultunk a szobából és akár indulhattunk is volna. Láttam bőséges büféreggeli van 2 euróért. Bár előző este be kellett volna jelentkezni, de így sem volt különösebb gond. Fizettem és nekifogtam enni, ezt a kedvező kínálatot nem volt szabad kihagyni. Alaposan bereggeliztem: 1 csésze tejes kávét, 2 pohár gyümölcslevet, két szelet pirítóst vajjal ill. lekvárral, 1 csésze tejet, pár darab kekszet, egy kis sütit pedig eltettem útra. Hát ez nagyon megérte. Ezt a szállást minden készülő zarándoknak csak ajánlani tudom, az egyik legjobb hely volt és ha a reggelit is beleszámítom 10 euró. (Albergue de la Piedra, a település végén)

Ezen a napon is gyönyörű tájakon jártunk és nagyon szép időnk volt. Nem győztük kapkodni a fejünket, lenyűgözőek voltak a magas hegyek. Az út mellett, nem messze az autópályától ballagunk, de nem volt zavaró. A táj szépsége elvonta a figyelmet az autók zajától. Nem volt túl nehéz a terep, csak menni kellett, mint mindig.

A zarándokút az autópálya közelében vezetett

20 km után kezdett meredeken emelkedni az út, először aszfalton, majd köves erdei úton.

Az utolsó kilométerek már nagyon nehezek voltak

Nagyon nehéz volt, de fantasztikus. Mindenem csupa víz lett az izzadságtól, a vége felé már 10-15 méterenként meg kellett állni, de óriási élmény volt megérkezni a 916 m magasan levő 31 lakosú kis hegyi faluba, La Fababa. A templom mellett volt a zarándokszálló. A német Ultreya közösség üzemeltetésében működő szálló egész jó volt. 17x2=34 ágy volt egy nagy térségben, de vannak elválasztó falak. Sikerült alulra helyet szereznünk. Sok német szállt meg itt, 2 német hölgy a hospitaler.

Jutka akart valami rendeset enni, ezért elmentünk a falu bárjába. Én meg a szálló konyhájában vacsoráztam. Még volt egy otthoni levesem, azt főztem meg és szárazat ettem. Főztem teát, 2 csészével is megittam, nagyon jól esett. Majd pihentünk egyet. Kicsit később kiültem a ház elé, írtam a naplómat és vártuk az esti zarándokmisét, azt ígérték, megmossák a zarándokok lábát.

A németek által működtetett zarándokszálló előtt

Közben két fiatal lány érkezett, kedvesen invitáltuk őket a fölöttünk levő ágyakra. Gondoltuk, ők talán nem horkolnak nagyon. Oda is pakoltak. Angolul köszöntek, nem is nagyon foglalkoztam velük, egymás között elég halkan beszélgettek. Egyszer csak Jutka kérdezi tőlem, a TAK nem szlovákul van, mert a lányok valami ilyesmit mondtak. Erre én is elkezdtem fülelni és valóban a lányok szlovákul beszéltek. Szóltam hozzájuk én is szlovákul, amin igencsak elcsodálkoztak. Mondták, még nem találkoztak az úton olyan valakivel, aki tudott volna szlovákul. Janka és Olga Pozsonyból ill. Nyitráról voltak, barátnők és munkatársak. Ők voltak csak szlovákok, akikkel találkoztunk.

Az este megvolt a templomi ceremónia. Autóval megérkezett két ferences pap, az egyik rögtön elkezdett harangozni, a szálló melletti kis templomban. Jó páran, kb. 25-30-an összegyűltünk a templomban. Mindenféle nemzetiség, sokan voltak németek. Először elmondta a pap, hogy ez egy ökumenikus nemzetközi istentisztelet lesz. Beszélt valamit, de mivel mindent spanyolul mondott, nem értettünk semmit. Majd meggyújtott egy nagy gyertyát, körbeadta és akinél éppen volt, egy kívánságát lehetett elmondani. Majd jött a lábmosás, sajnos csak 5 embernek mosták meg a lábát. Ezután körbeálltunk az oltár előtt, megáldott minket a pap és mindenki a saját nyelvén elmondta a Miatyánkot. aztán jött a körbe ölelkezés. Hát megint csak sírtam rendesen, de még a férfiak is könnyeztek. Ki tudja milyen terheik vannak az embereknek, kinek mi nyomja a szívét, lelkét.

A ferences pap harangszóval hívott a nemzetközi ökumenikus istentiszteletre

Meghökkentő lepusztult épületek