Erika és Judit a Caminon

2011.05.21.

Idézet egy sms-ből: …lelketekben feltöltekezve, jobb emberként tértek vissza szeretteitekhez…. 

Remélem így lesz!

Az éjszaka a tömegszálláson nem telt eseménytelenül. Fél 3 felé a szomszéd boxban egy spanyol társaság elkezdett hangoskodni. Úgy tűnt, az egyik részeg pasas leesett az ágyról, vagy rosszul volt, a többi meg iszonyatosan nevetett. Már az este is nagyon elevenek voltak, nagyon otthon érezték magukat. Sikerült elég gyorsan visszaaludnom és csak a reggeli mozgolódásra ébredtem fel. Hatkor elkezdtünk pakolni, fél hét után pár perccel már kész is voltunk az indulásra. Az alberggel szemben volt egy bár, Jutka kávézott egyet, így megint lett 7 óra, mire elindultunk.  Nem volt nagyon hideg a reggel, nem is voltak sokan az úton, de már összességében nagyon fáradtak voltunk, így elég nehezen ment a gyaloglás. Nekem különösen délelőtt.

Az emelkedők- lejtők jöttek megint szépen egymás után, 520 m emelkedés, 680 m ereszkedés. Nagyon izzadtunk megint. Kb. 2 óra múlva megálltunk reggelizni, mert már nagyon éhes voltam. Megettem minden tartalék elemózsiámat, a fáradságot is evéssel akartam csökkenteni.

Majd ballagtunk tovább. Kis falvak és tanyák végtelennek tűnő láncán haladtunk előre. Az éghajlat észrevehetően megváltozott, pálmák, citrom- és narancsfák tűntek fel a kertekben és egyre gyakrabban vezetett utunk dús eukaliptusz erdőkön keresztül. Fogytak a tehénlepényes kis falvak, de azért még volt tehén bőven.

Egy gyönyörű pálma mellett

Megjelentek az eukaliptusz erdők

Fél 12-re értünk Arzuába, egy nagyobb településre. Sok elegáns kávézó csábítgatott, az egyikben ittam egy kávét és vettem hozzá egy sütit is, ami rám nem nagyon volt jellemző. Jutka meg is kérdezte, mi van velem, talán beteg vagyok, hogy sütit vettem?  Egyébként keksz mindig volt nálam,  vészhelyzetre és ha édességet kívántam.

A kávé és süti, meg a kis pihenő után egész felélénkültem és az út hátralavő részét egész jól bírtam. Egész nap nem fájt a lábam, sikerült jól beragasztani az ujjam, ami nem mindig sikerült.

Középkori templom

Középkori híd

Arzua után 16 km-en nem volt zarándokszálló. Még egyszer megálltunk egy hosszabb pihenőre, majd még pár rövidebb útszéli pihenőt tartottunk és fél 5 felé megérkeztünk a szállóhoz. Alig páran voltak itt, pedig én végig azon izgultam, hogy ilyen közel a célhoz, biztosan gyorsan megtelnek a szállások. Nem esett volna jól, ha tovább kell menni.

Jó keskeny ágyak voltak, ismét én voltam felül, ezt általában bevállaltam, hagytam Jutkát az alsó ágyon. Fürdés után mostunk pár darabot és az izzadt ruháinkat is kiteregettük száradni. Volt egy erkély a szobán az utcára nézett, kihúztunk egy zsinórt, amit valamelyik nap szedtem össze , egy kukából lógott ki egy köteg. Azt számoltuk, most már nem kell többet mosni, kihúzzuk hazáig.

A konyha itt sem volt nagyon felszerelve, de volt egy nyomorúságos fazék, (otthon ilyet kidobnék, még kutyatálnak sem használnám)  és pár szedett-vedett tányér. Főztünk egy nagy adag levest, azt vágtuk be, más nem is nagyon kellett.

Az alberg közvetlenül a főút mellett volt, utcai szobát kaptunk, kegyetlenül zajos volt, pedig a hátsó szoba teljesen üres maradt. De egy élettelen hospitaler volt, nem is várhattunk tőle mást.

Barátaink, gyerekeink, akik figyelemmel kísérték az utunkat, sms-eket küldtek, tudták, közel a cél.

Valóban, holnap megérkezünk Santiagoba,  23 km-re voltunk a céltól. Egyre többet gondoltam szeretteimre, a mai napon különösen édesapámra. Remélem jól van. Biztosan nagyon fog nekem örülni, ha hazaérek és nagyon fog sírni. Meg persze én is.