2011.05.13.
Vége a sík területnek, ismét hegyek vannak előttünk. Foncebadon egy kihalt falu 1439 m magasan, mint egy kísértettelepülés. Csupa rom és 3 szálláshely. Egy szuper privát szálláson kaptunk helyet.
Az éjszaka jól telt, csak öten aludtunk a szálláshelyen, ketten voltunk nők. Reggel nem sokkal 6 óra után felébredtünk és mivel a szobatársaink még az este elmondták, hogy nem szeretnének korán kelni, kihurcolkodtunk az előtérbe, összepakoltunk és 7-kor már úton is voltunk. Elég hideg volt, de hát még a Nap sem kelt fel.
Santa Catalina volt az első falu egy órányi járásra, ott kávéztunk egyet egy kellemes bárban. A falu elején, a helységnév táblánál egy idősebb úr köszöntött minket, figyelmünkbe ajánlotta, a faluban a második bár az övé , így oda mentünk. El is mondtam, ill. mutogattam a fiának, aki a pincér volt, hogy a papa küldött minket. Jót nevetett, megértette, legalábbis úgy gondoltam. Szerintem Activityben magas szintre képeztem magam. Szükség is volt rá, mert a spanyol csak spanyolul tud!!! A bárban finom kávét ittunk, majd mentünk tovább. Elég gyakran tartottunk pihenőt.
Dél felé értünk Rabanalba, valamit venni akartunk. Tudtuk, később már nem lesz bolt, indulunk fel a hegyre.
Ismét hegyek a láthatáron
Jutka inkább evett volna valamit, ezért bementünk az egyik Alberg bárjába, ahol Jutka egy salátás tálat rendelt. Akkora adagot hoztak neki, hogy leesett az álunk. Felére beneveztem, nagyon finom volt.
A salátástál- testvériesen megosztottuk
Közben érkezett egy svájci kirándulócsoport, busszal mentek Santiagoba. Gyorsan kiderült, hogy magyarok vagyunk. Megcsodálták először a hatalmas salátás tálat, sorra rendeltek ők is. Néhányan szóba elegyedtek velünk, tudtak németül és volt köztük egy magyar hazánkfia , vagyis lánya is. Úgy megcsodáltak minket, főleg a hátizsákjainkat, mintha még nem láttak volna zarándokokat. Sorra fényképeztek bennünket a „magyar lányokat”. Éppen tele volt aggatva a hátizsákunk száradó ruhákkal, jól nézhettünk ki.
Rabanal után csodálatos lett a táj. A meredek emelkedőt is egész jól bírtam. A látvány és a gyönyörű virágok kárpótoltak az elmúlt napok sivárságáért. Izzadtunk alaposan, de nagyon jó volt. Ismét hegyek!!!
A napsütés után ismét beborult, de már bent voltunk a végállomásunkon, amikor elkezdett esni az eső. Nem is vettem esőköpenyt, csak a zsákvédőt húztam fel.
A németek és osztrákok által működtetett egyházi szállást néztem ki éjszakára, gondoltam, csak jó lehet. Be is álltam a sorba és már éppen azon kezdtem izgulni, vajon jut-e hely, amikor Jutka azt mondta, a spanyolok kint azt beszélik, itt van pár méterre egy privát szállás, ők oda mennek, menjünk mi is. Hát ez volt az eddigi legjobb döntés. Jutka megérzései nagyon jók voltak. Egy gyönyörű új épületben 20 ágyas szobák voltak, szép fürdő, konyha, a társalgóban fűtés a kandallóban. Még sikerült alsó ágyakat kapni. Alig érkeztünk meg, elkezdett szakadni az eső, még jég is volt. De nem számított, hiszen már volt fedél a fejünk felett. Az eső gyorsan elállt, a teraszról csodás panoráma tárult elénk.
Elmentünk a falu bárjába, mert az úton nem tudtunk tartós élelmiszert venni. Lehetett volna zarándokmenüt rendelni, de arra még várni kellett volna. Tortillás szendvicset kértünk, két kenyér között rántottát kaptunk. Jót nevettünk, mert kihozott a pincér egy adagot, amire azt gondoltuk, hogy kettőnké. Aztán hozta a második adagot is. Így már jobban nézett ki. Nem is bírtuk megenni, legalább maradt másnapra is.
Délután öt órától kiürült a ház, mindenki ment vacsorázni a bárba. A kandallós társalgóban üldögéltünk, Jutka én, meg a tulaj. Nagyképernyős TV ment, a kandallóban égett a tűz, kellemes meleg volt. Száradtak a ruhák. Sajnos nem volt net, már napok óta nem tudtam hírt adni magamról.
Teát főztünk a konyhában és a hűtőben találtam tejet, ittam két bögrével, nagyon jól esett.
A szobánk Foncebadonban
és az ágyam minden vagyonommal
Foncebadon - a kisértettelepülés
