Erika és Judit a Caminon

5-6 évvel ezelőtt tornán beszélték a lányok, hogy az egyik csoporttársunk végigjárta a Szent Jakab Zarándokutat. Fogalmam sem volt róla mi az. Érdeklődő kérdésemre kaptam tőle egy nyomtatott leírást, amit igaziból nem is tudtam értelmezni. Több száz kilométert gyalogolni? Hát azt meg minek? Mit érdekelnek engem a szentek! Santiago de Compostela pedig olyan távoli és elvont dolognak tűnt, mintha nem is ezen a világon lenne. 

Kb.  2 évvel ezelőtt az internettel ismerkedve egyszer beírtam a keresőbe a Szent Jakab Zarándokutat, akkor derült ki, hogy El Camino-nak is nevezik és elkezdtem olvasgatni az utat már megjártak bejegyzéseit. Egyre inkább azt éreztem, hogy végigjárni a Caminot nagyon nagyszerű dolog lehet. És egyszer csak jött a gondolat, én is megcsinálom.

Akkor még nem tudtam mikor és hogyan, de már tudtam, hogy el fogok indulni. 2010. tavaszán már nagyon komolyan foglalkoztatott a gondolat és a barátaimnak  beszéltem is róla. Úgy terveztem 2011. júniusában fogok indulni, amikor vége a tanításnak. Reméltem a tanítás nélküli munkanapokra kapok valamilyen rendkívüli szabadságot. A tanóra felosztásban sikerült leadnom a végzős osztályt, akik érettségiben érintettek lettek volna, tehát ezt az akadályt felszámoltam. A barátaim tudomásomra hozták, hogy ők nem tudnak velem jönni, ezért úgy terveztem egyedül vágok neki. Ekkor már rendszeresen gyűjtöttem az információkat a Caminoról.

2010 december elején Szilviáék itthon voltak Írországból és a Belga sörözőben vacsoráztunk, ahol ott volt az egyik barátnőm Judit is. (Róla tudni kell, hogy akkor barátkoztunk össze, amikor Székesfehérvárra kerültem. Egy házban laktunk, szomszédok voltunk. Igazi mély barátság alakult ki köztünk, de miután mindegyikünk máshová költözött, valahogy megszakadt köztünk a kapcsolat. Két évvel ezelőtt egy közös ismerőstől hallottam, hogy özvegy maradt, és én azonnal felhívtam telefonon. Rövidesen találkoztunk is, és barátságunk úgy folytatódott, mintha nem is telt volna el közben húsz év. )

Szóval a Belga sörözőben csak úgy mellesleg odavetettem Szilviának, hogy nagyon foglalkoztat a Camino és már komolyan tervezem az utat. Judit ezt meghallva, felkapta a fejét és bevallotta, az ő álmai között is ott van, végigjárni a zarándokutat.

Innentől már felgyorsultak az események. Megbeszéltük, hogy együtt kellene menni. Mivel Judit nyáron nem tud jönni, előbbre hoztuk az indulást. Úgy gondoltam, a húsvéti és érettségi szünetek idejében tudnám a legkevesebb szabadsággal megúszni. A kérdés még az volt, kapok-e valamilyen rendkívüli szabadságot az iskolában. Karácsony előtt kerestem meg az igazgatónőt, aki maximálisan támogatta a tervemet és a szabadság ügyében is tudott megoldást javasolni.

A karácsonyi szünetben megterveztem az útvonalat, kinéztem a repülő és vonat járatokat, január 2-án pedig lefoglaltuk a jegyeket. Április 20-án indulunk, és május 25-én érkezünk haza. 33 nap marad a zarándoklatra, Saint Jean Piet de Portból indulunk.

Antoine de Saint-Exupéry:

FOHÁSZ

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!"

Kb 2 évvel ezelőtt hallottam a rádióban egy műsort a blogokról. Akkor még nem ismertem ezt a szót és végig azt hittem a drogokról beszélnek. (beszédhibás a riportalany: drog-dlog-blog) De miért emlegették állandóan az internetet is? Gondoltam, valamilyen illegális internetes drogkereskedésről van szó.

De azért éreztem, hogy valami nem stimmel!!!

És lássatok csodát, most meg én készülök arra, hogy saját blogot fogok vezetni.