2011. 04. 30. (szombat)

Beneveztünk a jótékonysági ebédre, bár nem tudtuk, kit támogattunk azzal, hogy egy jót ettünk. Lelkesen tapsoltuk a szónokokat, pedig egy kukkot sem értettünk a beszédükből. Az ebéd finom és kiadós volt, de így Ernő cipelheti tovább a vacsorának valót.

A tegnapi nehéz nap után a mai 21 km-t egész könnyen viseltük. Kicsit borús volt az idő, így az árnyékmentes terep is elviselhető volt. Nyolckor indultunk de már negyed óra után csuron vizes voltam az izzadságtól. 15 km után álltunk meg reggelizni, de nagyon fáztunk így gyorsan indultunk is tovább.

Nincs más csak az ÚT. Vajon mi vár még ránk?

Egy kis pihenő, teljes menetfelszerelésben.

Ernő a budapesti doki tartott velünk egy darabon, de az ő 68 évével elhúzott előre. Közben ő betért egy bárba, mi csak így tudtuk őt leelőzni, de rövidesen újra utolért. Santo Domingoig már együtt ballagtunk. A varos szélen volt valami krumplicsomagoló üzem, annak a szemetéből kiszedtünk néhány szem krumplit, jó lesz a vacsorához jelszóval.

Ernő válogatja a vacsorához valót

13 óra körül megérkeztünk a szállóra, nem mentünk be az első albergbe, az egy kolostor lett volna, a második pedig egy gyönyörű felújított szállás volt. Itt maradtunk. Adomány az ára, 5 eurot adtunk. Úgy hallottuk, ez egy elfogadható összeg. Mondták ma ünnep van, este koncert lesz a templomban és van lehetőségünk délután 5 euroért enni, valami jótékonysági rendezvény keretén belül. Oda is befizettünk. Csábítottak a gyönyörűen megterített asztalok, és csak remélni mertük, nem lesz ráfizetéses ez az akciónk. Hát nem volt az. Nagy élmény volt. Voltunk több mint 100-an. Úgy gondoltuk a helyi nőegylet jótékonysági rendezvénye lehetett, mert főleg középkorú és idősebb helyi hölgyek voltak a zarándokokon kívül. Kaptunk egy nagy tányér paprikás krumplihoz hasonló valamit, pudingot, kávét, ásványvizet és vörösbort. Hatalmas kondérban hozták az ennivalót, jól teleettük magunkat, de még mindig kínálgatták. Több köszöntőt is mondtak, mindig  lelkesen tapsoltunk mi is bár fogalmunk sem volt miről is volt szó. Itt már velünk volt Péter a budapesti srác is, akivel mar 3 napja találkozgatunk. Legalábbis a szállásokon. De lett egy probléma: Mi legyen a krumplival, amit útközben szedtünk össze. Ernő felajánlotta, cipeli tovább, majd holnap megfőzzük. De annak az a feltétele, hogy továbbra is együtt kell maradnunk.

 A jótékonysági vacsorán Jutka és Ernő

Velük szemben Péter és én

 A kaja és vörösbor után aludtunk egy jót, aztán meg indultunk volna várostnézni, de közben észrevettem, hogy valaki időt hagyott a neten, így gyorsan odaültem és  hosszan írtam. Volt vagy 50 perc is rajta. Ki kellett használni.

Ebben a városban van a kakasos és tyúkos templom, nagyon kíváncsiak voltunk. Sétáltunk egy kicsit a városban, nagyon ünnepi hangulat volt. Sajnos nem tudtunk rájönni, mit ünnepelhettek. Majd belehallgattunk a templomi koncertbe is, nagyon szép volt. De mivel megint nagyon fáztunk, mentünk a szállásra és bújtunk az ágyba, vagyis a hálózsákba.

Ja meg nem is írtam: a szállások koedukált tömegszállások, ma csak 20-an vagyunk 1 szobában, de tegnap voltunk vagy 90-en.  Először furcsa volt, de most már nem számít, csak valami vízszintes legyen, ahova letehetjük magunkat.

Mindenhol van meleg víz, rendes WC.

Mindenkinek puszi és egy nagy ölelés, aki izgul  és imádkozik értünk!