2011.05.01. vasárnap (Anyák napja)
Teljesen a züllés útjára léptem. Mindenből ittam, amit adtak és ami egy kicsit felmelegített.
Reggel a szokásos készülődés után még reggeliztem is. Valamikor tegnap délután ettünk utoljára, reggelre már igen csak megéheztem. Tegnap, a jótékonysági ebéden bőven volt az asztalon bagett is, abból csomagoltam el két darabot, azt ettem meg reggelire szalámival és sajttal.
Negyed nyolckor indultunk, végig jó tempóban gyalogoltunk. Az első pihenőnél utolért bennünket Ernő, a doki, így vele együtt kávéztunk, aztán ő szokásához híven elhúzott előre. Kitartóan cipelte a krumplit, reméltük este vacsorára már meg tudja főzni. Mi a saját tempónkban baktattunk. Megnéztünk minden nyitva levő templomot.
Megnéztük a templomokat kívül-belül
Dél tájban tartottunk egy nagyobb pihenőt, lábápolással és evéssel együtt. Elég hűvös volt. Mindig fáztunk, amikor megálltunk, egyébként meg mindig izzadtak vagyunk. Kétszer kapott el bennünket egy kisebb eső, másodszor nem sokkal a szállás előtt. Gyorsan előkaptuk az esőköpenyeket, beöltöztünk és ballagtunk tovább.Így érkeztünk meg a szállásra, ami most 6 euro volt. Ernő már ott várt minket, ő már elfoglalta az ágyát és feltérképezte a terepet. Elmondta, be lehet jelentkezni vacsorára, adományért. Ő már jelentkezett is. A krumplit meg olyan helyen kellene megfőzni, ahol nincs meleg vacsora. Mi is felírattuk magunkat a vacsora listára.
A szállás egész jó, 20 ágyas szoba, tele ismerősökkel. Itt van Carla, a lipcsei nő, a francia, aki a 2. éjszaka Jutka fölött aludt, (röviden: Jutka franciája), Jony a belga, Kitty a japán, Ernő, és nem sokkal utánunk Péter is megérkezett. Megint együtt lettünk négyen magyarok.
Közben elállt az eső, kisütött a nap, így kicsit kiültünk az udvarra. Még egy medence is volt, nyáron biztosan nagyon jó lehet, de mi akkor ott nagyon fáztunk. A távolban ismét beborult és villámlott, rövidesen ismét elkezdett esni az eső, vagyis pontosabban szakadt. Már nagyon éhesek voltunk és még mindig fáztunk, az ágyban fekve vártuk a vacsora idejét. Sajnos a konyhában semmi sürgölődésnek nem láttuk nyomát. Kíváncsian vártuk, honnan fognak nekünk vacsorát varázsolni. De pontban fél nyolckor szólt az egyik munkatárs, hogy menjünk enni, fel az emeletre. Ott is volt egy konyha és ott főztek. Volt egy szép étterem is, gyönyörűen megterítették az asztalokat. Sokan összejöttünk, szinte mindenki vacsorázott. Péter most egy másik asztalhoz ült, fiatalabb társaságot választott. Ernő, Jutka és én együtt maradtunk. Negyediknek hozzánk ültettek egy müncheni nőt, Manuelát. Nagyon kedves volt, megörült, amikor kiderült, mindegyikünk tud egy kicsit németül, sokat beszélgettünk. Manuela nagyon fiatalos volt, pedig van egy 16 éves lánya és egy 23 éves fia. Ernő a barátaival SMS-ezett, majd meghaltunk a nevetéstől, mert a krumpli sorsát tárgyalták meg. Otthonról azt ajánlották neki, ne cipelje tovább, cserélje el valami hasznosra.
A vacsi nagyon finom és kiadós volt. Csőtészta paradicsomszósszal,sült csirke krumplival és sok salátával, desszert-puding, víz és bor. Képtelenség volt mindent megenni. Az előétel elég lett volna. Ezért a hús és a krumpli egy részét elcsomagoltattuk. Begyűjtöttük a kenyérkosarakból a maradék bagetteket is. Így holnapra megint lett elemózsiánk bőven. A vacsora végén még pálinkát is kínáltak. Teljesen a züllés útjára léptem, nem csak bort, pálinkát is ittam. Legalább egy kicsit felmelegedtem, mert nagyon hideg volt.
Jókedvűen a vacsoránál
