2011.05.15.

Átléptük a 600 km-t, már csak 192 van hátra.

Mielőtt a mai napról írnék, még az éjszakát kell megemlítenem. Borzasztó volt. Nem elég, hogy egy lepra szállásunk volt, nem lehetett aludni a horkolóktól. Ponferradaban csak 1 egyházi zarándokszállás volt, így nem volt választásunk, oda kellett menni. Sajnos, nagyon sokan innen indulnak az útra, csak az utolsó 200 km teszik meg, és már az útikönyv is figyelmeztetett rá, a szállás gyorsan megtelik. Gondolom az innen indulók már megtöltötték a rendesebb szobákat, minket " FÁRADT VÁNDOROKAT" az alagsorba tereltek. Közel 50 ágy, sűrűn egymás mellett, ronda falak, ronda talaj, sötét, szóval elkeserítő volt. Jutka morgott is rendesen, én csak pityeregtem egy kicsit. Szerencsére volt rendes zuhany, meleg víz, és az udvar is nagyon szép volt. Elmentünk bevásárolni egy nagy élelmiszerüzletbe, jól bevacsiztunk és lefeküdtünk. Itt voltak először olyan ágyak, hogy nem volt rajtuk lepedő, csak valami műanyagos matracborító. Már ez is eléggé visszataszító volt.

Rövidesen hallani lehetett, hogy lesz itt horkolás rendesen, de bedugtam a füleimet és próbáltam elaludni. Tíz után a villanyt is lekapcsolták. Fél 11 után jött a hospitaler és hozott meg pár embert az üres ágyakra, így fölém és Judit fölé  is. Ők elég gyorsan bevackoltak , azt hittem, most már tudunk aludni, erre a Judit fölött alvó olyan éktelen horkolásba kezdett, hogy valami észbontó volt. Mindenhonnan cuppogtak neki a fiatalabb hálótársaink. Én felálltam és megráztam, de az is csak rövid ideig segített. Jutka próbálta alulról lökdösni, rángatta a matracát és párszor a papucsával is felcsapott. Akkor meg a röhögéstől alig bírtunk magunkkal. Valahogyan aztán mégiscsak elaludtunk, a horkolós meg reggel 5-kor úgy húzott el, hogy porát sem láttuk.

Mi is felkeltünk 6-kor, összepakoltunk és hétkor már nyomtuk is a kilométereket. Nem volt túl nehéz a terep, az időjárás is egész jó volt. Reggel hideg, aztán meg elviselhető meleg. Sok volt a település, szép a táj, szóval egész jó volt. Cseresznyefák szegélyezték az utunkat, rávetettük magunkat a már éppen pirosodó szemekre, alig bírtuk abbahagyni, olyan finom volt.Még a kedvünk is rögtön jobb lett 1-1- ilyen akciótól.

Mindkettőnket nagyon nyomasztott az éjszakai lepra szállás, ezért elhatároztuk, hogy csak jó helyen fogunk aludni. Villafrancaban 3 zarándokszálló volt, a harmadik, a település végén nagyon jónak ígérkezett. Hát nem is csalódtunk. 8 euro, de gyönyörű. 16-an voltunk 1 szobában, itt is lehet horkolós, de legalább az érzés jó. Három órára már le is zuhiztunk. Ja, és nem kellett fizetni a netér.

Képek a 24. napról

Villafranca del Bierzo - városnézés