TGV-vel száguldani valóban nagy élmény volt.
12:20-ra értünk Bayonneba. Ott egy jót sétáltunk a városban. Volt éppen valami húsvét előtti vásár, ott néztünk körül. Az állomáson itt láttunk először zarándokokat. Ők már túl voltak a zarándoklaton, látszott a ruhájukon, cipőjükön és a csomagjaikon is.
Saint Jean Pied de Portba 15:05-kor indult a vonatunk, 8,80 euro volt a jegy. (Ezt nem vettük meg előre.) Ez a vonat tulajdonképpen egy sínbusz volt. Nagyon szép, és a másfél órás úton bevitt bennünket a Pireneusokba. Végig festői környezetben vonatoztunk. Nem győztük kapkodni a fejünket, mindent látni akartunk. A természet már teljes tavaszi pompájában mutatta magát. Gyönyörű volt. A vonaton 6-8 hátizsákos utazott, gondoltam nem a legmozgalmasabb időszaka ez a zarándoklatnak. Be kellett látnom, tévedtem. A kisváros zsúfolásig tele volt turistákkal és induló zarándokokkal.
A többieket követve könnyen megtaláltuk a Zarándokirodát. Regisztráltunk, (2 euro) kaptunk egy Zarándokútlevelet és némi útmutatást a kezdetekhez. A Zarándokirodában vettünk egy nagy fésűkagylót, amit a hátizsákunkra akasztottunk. Láttuk, mindenki így csinálja. Sajnos az olcsóbb szállások foglaltak voltak. A még szabad és elfogadható árú ajánlatok között volt egy egyházi szállás, gondoltuk megnézzük. Sajnos ott sem volt hely, de egy férfi felajánlotta, elkísér minket egy privát szállásra, ami 12 euro. Elfogadtuk, nem nagyon volt más választásunk. A szobában, ahol aludtunk, 12 ágy volt, mindegyik ágy matracán lepedő, párna, pléd. Ez meglepetés volt, nem számítottunk csak csupasz matracokra. Azt azért megállapítottuk, hogy a lepedő és a párnahuzat már használt, de nem számított, úgyis hálózsákban aludtunk. A szobához tartozott egy szép fürdőszoba zuhannyal és persze 2 WC is. Amikor megérkeztünk, 2 svájci lány volt a szobában, akik kerékpárral mennek 12 napot. Később érkezett még egy párocska is, de velük már nem beszéltünk. Egész éjjel csak hatan voltunk a szobában. A szállás tulajdonosa ingyen engedett internetezni, így tudtam leveleket írni.
Zuhanyozás után körülnéztünk a városban, sétáltunk egy kicsit, de valóban csak egy kicsit, mert nagyon fáradtak voltunk. Estére elfogytak az otthonról hozott szendvicseim. Sajnos, mire vásárolni akartunk valamit másnapra, már nem találtunk nyitva élelmiszer boltot. Volt még némi kekszem, nem baj, holnapra az lesz.
Megnéztük,merre kell másnap indulni. Elhatároztuk, hatkor felkelünk, összecsomagolunk és amint világosodik, indulunk.
